"Az ünneplés és a meditáció olyanok, mint egy madár két szárnya"

Deva Premal Miten Budapesti koncert 2015

Koncertjük egyfajta folyamatos szeretetáramlás, amelyben a hallgatóságnak ugyanolyan fontos és áldott szerepe van, mint az előadóművészeknek – ahogy azt ők maguk is gyakran és alázatosan hangsúlyozzák. A résztvevők között a meditatív hangulatnak és persze a mantrák erejének köszönhetően is egy sajátos spirituális kapcsolat alakul ki. A koncertek hangulatáról, az együtt éneklés erejéről és a saját spirituális útjukról is kérdeztük a mantrazene világsztárjait.

- Miten, egyszer valahol így fogalmaztál: „A mi zenénk meditációból és az élet ünnepléséből születik. Nem az emberek szórakoztatása a célja.” Kifejtenéd, hogy értetted ezt?

Miten: Ez csupán annyit jelent, hogy mi nem szórakoztató előadóművészek vagyunk, sosem tekintettünk úgy a zenénkre és a koncertekre, mint egy klasszikus értelemben vett show-ra. Éneklés közben minél inkább félre tudunk állni az útból, Deva és én, annál inkább be tud áramlani az isteni, annál inkább ott tud lenni minden résztvevővel. Félreállni az útból – ez számomra azt jelenti, hogy amennyire csak lehet, igyekszünk kilépni az egós viselkedésből, hogy egyszerűen csak nevessünk együtt, kövessünk el együtt hibákat, imádkozzunk együtt. Minden egy, és amikor ez megtörténik, az maga a csoda. Ezért lehetséges, hogy az isteni minőség szinte kézzelfoghatóvá válik a koncerteken. 

Szóval, lehet, hogy úgy tűnik, de ez az egész végső soron nem a szórakoztatásról szól, amikor estéről estére ugyanazt a produkciót vezényled le a színpadon. Amit mi teszünk, az mindig friss és jelen lévő. Habár több mint 15 éve jórészt ugyanazokat a mantrákat énekeljük, de minden egyes alkalommal olyan újnak tűnnek számunkra is, mint amikor először énekeltük őket.

Az ünneplés és a meditáció olyanok, mint egy madár két szárnya. Ha nem ünnepelsz, ülhetsz meditációs pózban fura, zord arckifejezéssel, de ha az ünneplést is megengeded, máris megjelenik a belső mosoly. Érzed a melegséget legbelül, és ez a két dolog az, ami egy embert teljessé tesz.

– A zenétekben nagy rész jut az ősi védikus mantrák kántálásának. Miért pont ezeket választottátok és milyen hatással bírnak a szanszkrit mantrák?

Deva Premal: Valójában a mantrák választottak minket. Én a Gayatri mantrával nőttem fel, amelyet a legősibb mantrának tartanak. Apám ezt énekelte nekem, amikor még édesanyám hasában voltam, és ugyanúgy a születés közben is. Gyerekként esti altatódal gyanánt is ezt énekeltem, szóval a mantrák természetes módon váltak az életem részévé.

Olyan tízéves koromban a kereszténység kezdett el nagyon vonzani, szerettem volna megkeresztelkedni és más hasonlók. A szüleim ezt egyáltalán nem vették rossz néven, sőt, bátorítottak ezen az úton is, hogy csak tegyem bátran, amit a szívem súg. Ekkoriban a mantrák háttérbe szorultak az életemben, ám 15 évvel később újra visszatértek. Hallottam valahol a Gayatri mantrát, amikor felismertem azt a kapcsolatot, ami eltéphetetlenül hozzá fűzött. Felismertem az erejét és értékét, és újra elkezdtem énekelni, majd elkezdtem további mantrák után kutatni, a szanszkrit szavak pedig olyan természetesen jöttek, hogy szinte legördültek a nyelvemről. Nem beszélek ezen a nyelven, de a szanszkrit hangok mégis nagyon ismerősek nekem. Ettől függetlenül vannak afrikai vagy éppen indián ihletésű dalaink is. Azokat énekeljük, amelyek megszólítanak bennünket, amelyekről érezzük, hogy hozzánk szólnak, még ha igen különféle kultúrákból származnak is. Ez az egyik legjobb dolog az egészben, amikor emberek összejönnek, együtt énekeljük ezeket a dalokat, számunkra ismeretlen nyelveken, ami a tudatos elmén túl kapcsol össze bennünket.

Egyszerű formulákról van szó, amelyek lényegre törőek, olyanok, mint egy-egy távirat: egy mondatban összefoglalják a lényeget. Ezeket csodásan kiegészítik a Miten által írt dalok, amelyek számomra ugyanazokat a dolgokat fejezik ki, mint a mantrák, ráadásul angolul, amit még könnyebb együtt énekelni.

A koncertjeinken együtt éneklünk a közönséggel, amit csend követ – nincs taps, már csak azért sem, hogy a hallgatók is elmélyülhessenek abban, amit hallottak és teljesen átadhassák magukat a mantra erejének.

– Ezért szoktátok a közönséget arra kérni a koncerteken, hogy egy-egy dal után ne tapsoljanak?

Deva Premal: Igen, hiszen a csend nélkül, ami a kántálást kell, hogy kövesse, a történetnek csak a felét kapod meg. A csend a zene után olyan, mint egy jó történet csúcspontja, sőt, ironikus módon, éppen a csend az, ami a legerősebb gyógyító erőt tartalmazza.

– Többen tudják rólatok, hogy Osho ashramjában találkoztatok először. Sok tévhit él a köztudatban Osho személyével kapcsolatban – ti hogy éltétek meg az ott töltött időt, és mi volt az, ami arra ösztönzött, hogy tőle tanuljatok?

Deva Premal: Úgy gondolom, általában véve a spirituális tanítókkal kapcsolatban tele vagyunk tévhitekkel, előítéletekkel, főleg, ha valaki sosem tapasztalta meg, milyen egy guruval együtt lenni. Főleg Nyugaton az az elképzelés, hogy valakinek egy mestere, guruja van, annyira szennyezett és oly sok negatív jelentés kapcsolódik hozzá, hogy teljesen érthető, hogy az emberek óvatosak. Ez egy olyan dolog, amit nehezen lehet megmagyarázni, és ha nem vagy benne, kívülről furcsának tűnik – pont olyan, mint szerelmesnek lenni.

11 évesen voltam először Osho ashramjában. A szüleim vittek el oda, de semmit nem erőltettek rám. Részemről nem igazán intellektuális választás volt ez, valahogy vonzódtam ahhoz a közösséghez, és a meditációk és technikák, amiket ott gyakoroltunk, egyszerűen örömmel töltöttek el. Azonnal otthon éreztem ott magam és a tőle kapottakért egész életemben hálás leszek.

Miten: Nem is olyan könnyű a saját spirituális ösvényünkről beszélni, hiszen az egész életünk egy spirituális gyakorlat a zenének köszönhetően, amit játszunk. Oshóról órákat tudnánk vitatkozni, hiszen valóban ellentmondásos figura volt. Nekem is számos jó okom volt rá, hogy az ő ashramjában éljek, de mindezek az okok elhalványulnak amellett a szeretet mellett, amit az elkötelezett tanítvány a guru közelében tapasztal. Mindez kívül esik az elme felfogóképességén és jelentéktelenné válik ahhoz a kapcsolathoz képest, ami az istenivel szövődik – erre a tapasztalatra nyit ajtót a guru. Nem szeretem kevésbé Oshót azért, mert lázadó szellem volt. Olyan ember volt, aki megtapasztalta az élet mélységeit és magasságait és minket is erre ösztönzött – vele nem volt középút.

Élheted úgy az életed, hogy bent élsz a házban, de élhetsz odakint a szélben is. Mi odakint éltünk a szélben, az esőben és a napsütésben, és ünnepeltük mindezt, és számomra ez nagy ajándék volt. Ezek által a tapasztalatok által ő ébresztett rá a valódi életre, de biztos vagyok benne, hogy ahány embert kérdezel Oshóról, mindannyian másképp számolnak majd be az élményeikről. Ez már csak így van, hiszen az ellentétek világában élünk, nem igaz?

Deva Premal: Persze a sajtó mindig kicsit kiszínezi vagy más színben tünteti fel a megtörtént eseményeket. Beszélhetünk a Rolls Royce-okról részletekbe menően, de mint minden hasonló történet esetében, ennek is van egy mélyebb rétege, amiben egy sajátos tanítás rejlik. Szerintem minden spirituális ösvényen vannak ellentmondások, valójában ez része is a spirituális keresésnek.

– A spirituális gyakorlat, amit követtek, hogyan hat a zenétekre és fordítva?

Miten: Nem lehet a kettőt élesen elkülöníteni. Amikor Deva és én találkoztunk az ashramban, a hely teljesen átitatódott a zenével, a zene volt maga a spirituális gyakorlat vagy ösvény, amit mi teljes természetességgel a magunkévá tettünk. Osho úgy gondolta, nincs szükség arra, hogy a Himalájába menjünk megvilágosodni, mikor megvan a saját világunk, amiben élhetünk. A fontos az, hogy találd meg a saját spiritualitásodat és nap mint nap éld meg a te saját világodban.

Mi is ezt tesszük: a mi spirituális ösvényünk az, hogy megosztjuk másokkal is a zenénket, és a zene révén az istenihez kapcsolunk másokat, mi magunk is összekapcsolódva vele. Sokan ugyanúgy élvezik ezt, ahogy mi is és az utazásaink során tapasztaltuk, hogy sokaknak segít a zenénk a saját egyéni spirituális útjukon. Tulajdonképpen egész évben a világot járjuk, zenélünk, kapcsolódunk a lelki tanítónkhoz és másokhoz, az ő spirituális irányzataikhoz, szóval bizonyos szempontból olyan, mintha mindig nyaralnánk.

Természetesen nem lehet megfeledkezni az üzleti oldaláról sem a dolognak, ezért ez az egész számunkra is egy nagy tanulási folyamat. Osho tanításai („A világban kell élnetek. Számotokra ez a valóság.”) sokat segítettek ennek megértésében. Ettől függetlenül ez nem olyan vállalkozás, amikor ajtókon kell kopogtatnunk és termékeket eladnunk, soha nem is volt olyan. A mi számunkra inkább olyan, mintha lenne egy értékes ékszerünk, amit felajánlunk mások számára. Ha elfogadják, az csodálatos, ha nem érdekli őket, az is csodálatos. Ez az egész egyszerre egy különleges spirituális kapcsolat és üzlet is egyben számunkra.

– Sokan szeretnék tudni, hogy a nevetek eredeti vagy egyfajta beavatási név?

Miten: A nevek, amiket most használunk – Deva Premal és Miten – szanszkrit nevek és Oshótól kaptuk sok-sok évvel ezelőtt. Deva egész pontosan 11 éves kora óta Deva Premal. A „Deva” jelentése isteni, a „Prem” szócska jelentése szeretet, a „Premal” pedig szeretni. Osho „Isteni szeretetnek” nevezte el annak idején azt a kicsi lányt. A mester az ember lelkébe lát, és Deva tényleg pont olyan, amilyen nevet kapott Oshótól. Nekem a barát jelentésű „Miten” nevet adta, első névként pedig azt, hogy „Prabhu”, aminek jelentése isten. Így a Prabhu Miten nagyjából azt jelenti, hogy Isten barátja. Isten a megmondhatója, akkoriban egy barátom sem volt, otthagytam Londonban mindent: a cégemet, az együttesemet, a menedzseremet, a kiadómat, mindent, s a következő percben már ott sem voltam. Belecsöppentem Osho világába, mivel olvastam egy könyvét, ami egész egyszerűen hozzám szólt, így nem is volt kérdéses, hogy mennem kell. Egyszerűen tudtam, hogy ott kell lennem. Osho így szólt hozzám: „Isten barátja vagy, légy önmagad barátja is.” Ezért a név, amit adott, nagyon kedves nekem és sokat jelent számomra.

– Deva, említetted, hogy tízéves korodban félretetted egy időre a mantrákat és a húszas éveidben tértél vissza hozzájuk. Éreztél valamiféle változást, amikor abbahagytad az éneklést, illetve, amikor később újra elkezdted?

Deva Premal: Mindig volt valamilyen spirituális gyakorlatom, habár nem mindig a mantrák jelentették azt. Igen, egy időben a mantrák valóban háttérbe szorultak az életemben, bár ugyanúgy meditáltam, hallgattam Osho tanításait, nem fordultam el a spiritualitástól, de valóban megéreztem, amikor a mantrák visszatértek az életembe. Úgy tűnt, mintha egy új világ tárult volna ki számomra, és akkor találtam meg igazán, végleg a saját hangomat, amikor a Gayatri visszatért hozzám. Akkor már énekeltem egy ideje, de akkor kezdett el az egész igazán kiteljesedni, amikor mantrákat kezdtem énekelni. Egyszerűen rengeteg olyan dolog beteljesedett, amiről nem is álmodtam.

– Mesélnétek néhány történetet, amivel találkoztatok, hogy mások életére hogyan hatottak a mantrák?

Deva Premal: Ez az egész egyszerre fantasztikus és alázatra tanít bennünket. Rengeteg lenyűgöző történetet kapunk emailben mások gyógyulásáról. 10 napja például találkoztam valakivel a koncerten, aki elmesélte, hogy autófényezés közben elájult és lebénult, és el kellett távolítani a csigolyákat a nyaki szakaszról. Így csak az izomzat tartotta a fejét, és elmondása szerint a Gayatri mantra éneklése segítette át ezen a nehéz perióduson, ez segített a bénulásból való kigyógyulásban – és most jól van. Ismerünk mi is számos ilyen történetet a mantrák erejéről – még öngyilkosjelöltek is újra megtalálták az örömöt az életükben a mantrák hallgatása révén.

Miten: Nekem a kedvencem az a rendőrnő, aki a rendőrautójában is mantrákat hallgat – szerintem ez nagyszerű.

– Úgy tűnik, az időtök nagy részét együtt töltitek, együtt zenéltek és sokat utaztok. Sok pár számára ez nagyon nehéz lenne. Hogy vagytok képesek mégis mindig olyan szeretetteljesen viszonyulni egymáshoz minden helyzetben?

Miten: Hát, én csak azt teszem, amit Deva mond nekem.

– Okos férfi. Deva?

Deva Premal: Nem is igaz!

Miten: De igen, teljesen behódolok az istennőnek.

– A következő kérdésem is ehhez kapcsolódik: a szerelmi kapcsolatotok hogyan befolyásolja a zenéteket?

Miten: Ezt megfordítanám: hogyan befolyásolja a zenénk a szerelmünket – ez egy fontosabb kérdés. A zene nélkül egész más lenne a mi kapcsolatunk is. Számunkra a zene egyúttal tantrikus gyakorlat is, amely segít eljutni abba az állapotba, amelybe a szeretkezés. Ezt az energiát és kapcsolatot átitatja a zene, így válik komplexszé és így képes minket táplálni különböző szinteken.

Számomra a zene egy olyan ajtót nyitott ki, ami korábban csak a szeretkezés során volt nyitva. A zene egy nagyon különleges ajándék nekem.

– A weboldalatok is különleges abból a szempontból, hogy az összes album dalszövegeit is feltöltöttétek. Ez nem gyakori – mi ezzel a célotok?

Deva Premal: Ezzel is ösztönözni szeretnénk az embereket, hogy énekeljék a mantrákat, és jöjjenek össze, énekeljenek közösen, ahogy mi is tesszük a koncerteken.

- Mindketten azt mondtátok, hogy fontos része a munkátoknak az a sok-sok meditációs és zenei összejövetel, amit a világ minden pontján szerveztek. Mesélnétek erről bővebben is, hogy miért?

Miten: Miért tartom fontosnak, hogy emberek összejöjjenek? A válasz nagyon egyszerű. Annyira könnyű elkülönülni egymástól... a legtöbben megtapasztaltuk az izolációt valamilyen formában, a szétválasztottság érzését, hogy el vagyunk vágva másoktól, vagy egyszerűen azt az érzést, hogy létezik valami jobb, valami más. Ezt szeretnénk áthidalni a már említett közös ünnepléssel, az együtt meditálással – hogy érezzük, hogy valami nagyobb részei vagyunk mindannyian. Ilyenkor otthon érzed magad, nem érzed az elkülönültséget. Mi is azért vagyunk ezzel tisztában, mert megéltük. Én is éltem elkülönült, izolált életet. Tudom, hogy milyen és szerintem mindenki tudja. Most már azt is tudom, hogy nincs rá szükségem, és hogyan tehetek ellene, és úgy érzem, meg is tudom mutatni ezt az utat másoknak.

Deva Premal: Ezért is készítettünk egy fórumot a weboldalunkon, ahol a hasonló érdeklődésű emberek megtalálhatják egymást és összegyűlhetnek egy-egy közös meditációra, éneklésre. Mi magunk is egyfajta közösségi élményként tekintünk a koncertjeinkre. Ezen túl pedig hosszabb elvonulásokat is tartunk a Föld számos gyönyörű pontján, például Görögországban Korfun, Mexikóban, Costa Ricában vagy Ausztráliában. Ilyenkor néhány napra összejön a világ minden tájáról jópár különféle ember, hogy együtt töltsön néhány napot énekléssel, meditációval, nyaralással. Tantra csoportokat is indítunk, mert úgy érezzük, az éneklés, mantrázás egy különösen mély kapcsolatot képes kialakítani a párok között. Sajátos módja ez a szeretetben való elmélyedésnek és a jelenlét gyakorlásának. Amikor ugyanis együtt énekeltek, együtt is lélegeztek, rögtön szinkronba kerültök egymással. Az összejöveteleink, elvonulásaink és koncertjeink is erről szólnak – a közös kapcsolódásról, ünneplésről és éneklésről.

– Köszönjük a beszélgetést. Namasté.

Deva&Miten: Namasté

Forrás: www.healthywealthynwise.com, www.huffingtonpost.com 

Az eredeti interjúkat Janet Atwood és Marcia Ora készítették.

Fordította: Kolontár Elvira